A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (hatodik tanács)

2014. április 30. ( *1 )

„Szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések — Közbeszerzési eljárás — Máltai nyelvre történő fordítási szolgáltatások nyújtása — Az ajánlatok benyújtásának részletes szabályai — Valamely ajánlattevő ajánlatának elutasítása — Az ajánlatbontásig az ajánlatok tartalma titkosságának biztosítására irányuló formai követelmények be nem tartása — Alkalmazhatatlansági kifogás — Arányosság — Egyenlő bánásmód — Védelemhez való jog — Indokolási kötelezettség — Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 41. cikke — Az 1605/2002/EK, Euratom rendelet 98. cikkének (1) bekezdése — A 2342/2002/EK, Euratom rendelet 143. cikke”

A T‑637/11. sz. ügyben,

az Euris Consult Ltd (székhelye: Floriana [Málta], képviseli: F. Moyse ügyvéd)

felperesnek

az Európai Parlament (képviselik: L. Darie és F. Poilvache, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen,

támogatja:

az Európai Bizottság (képviselik: R. Lyal és F. Dintilhac, meghatalmazotti minőségben)

beavatkozó,

az Európai Parlamentnek a máltai nyelvre történő fordítási szolgáltatások nyújtására irányuló intézményközi közbeszerzési eljárásában (MT/2011/EU) hozott, a felperes által benyújtott ajánlatot elutasító 2011. október 18‑i határozata megsemmisítése iránti kérelme tárgyában,

A TÖRVÉNYSZÉK (hatodik tanács),

tagjai: S. Frimodt Nielsen elnök (előadó), F. Dehousse és A. Collins bírák,

hivatalvezető: S. Spyropoulos tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2013. november 28‑i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet

A jogvita előzményei

2011. március 22‑én az Európai Parlament közzétette az MT/2011/EU közbeszerzési eljárást megindító hirdetményt (a továbbiakban: közbeszerzési eljárást megindító hirdetmény), amelynek tárgya máltai nyelvre történő fordítási szolgáltatás nyújtása a Parlament, az Európai Számvevőszék, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság és az Európai Unió Régiók Bizottságának javára.

A közbeszerzési eljárást megindító hirdetmény 2.2 pontja előírta, hogy az ajánlattevők az ajánlataikat választásuk szerint vagy postai úton, vagy futárszolgálattal [a 2.2 pont a) alpontja] küldhették el vagy éppen személyesen nyújthatták be a Parlament postaszolgálatánál [a 2.2 pont b) alpontja].

A közbeszerzési eljárást megindító hirdetmény 2.4 pontja az alábbiakat állította meg:

„A ajánlatok titkosságának és sértetlenségének megőrzése érdekében azokat kettős borítékban kell benyújtani. A két borítékot le kell pecsételni, és az alábbi felirattal kell ellátni:

—

a címzett szervezeti egység […],

—

az ajánlati felhívás hivatkozási száma […]

—

valamint a következő rendelkezés: »A postaszolgálat vagy más jogosulatlan személy nem bonthatja fel!«

Mindenesetre a használt csomagolástól függetlenül az ajánlattevőknek különös figyelmet kell szentelniük az ajánlatuk benyújtására használt borítékok minőségére, annak biztosítása érdekében, hogy azok ne szétszakadva érkezzenek, nem biztosítva tehát tartalmuk titkosságát és sértetlenségét.

Öntapadó borítékok használata esetén ragasztószalaggal le kell zárni azokat, és a feladónak úgy kell aláírnia, hogy aláírása érintse a ragasztószalagot és a borítékot is. Az említett aláírás vagy saját kezű aláírás vagy a vállalati pecséttel kísért aláírás.

Minden olyan ajánlat, amely nem biztosítja tartalmának titkosságát az összes ajánlat felbontásáig, automatikusan elutasításra kerül.

A külső borítékon fel kell tüntetni az ajánlattevő nevét és kereskedelmi megnevezését, valamint azt a pontos címet, ahol őt értesíteni lehet az ajánlatával kapcsolatos határozatról.

Egyébiránt a két lepecsételt boríték használatára vonatkozó követelményen kívül az ajánlati felhívás MT/2011/EU hivatkozási számát is fel kell tüntetni a külső borítékon.”

2011. május 12‑én a felperes, az Euris Consult Ltd, egy máltai székhelyű fordítótársaság ajánlatot (a továbbiakban: ajánlat vagy a felperes ajánlata) nyújtott be. Ezen ajánlatnak a közbeszerzési eljárást megindító hirdetményben megjelölt címre történő eljuttatásához futárszolgálat szolgáltatását vette igénybe.

Az ajánlat egy eredeti és két másolati példányból állt. Minden egyes dokumentumot öntapadó nátronpapír borítékba helyeztek. A borítékok hajtókáit a felperes igazgatójának aláírásával, majd ragasztószalagnak az aláírásra történő elhelyezésével lepecsételték. E borítékokat ezt követően a futárszolgálat által nyújtott külső borítékba helyezték el. E műanyag boríték öntapadó záróhajtókát tartalmazott. A felperes igazgatója nem helyezte el keresztben aláírását a külső borítékon lévő ragasztószalagon.

2011. május 13‑án a Parlamenthez megérkezett az ajánlat, amelyet ezen intézmény visszaigazolt. A felperes ajánlatát, valamint más ajánlattevők ajánlatait a Parlament helyiségeiben helyezték el, zárt teremben, amelyhez csak az engedélyezett személyek fértek hozzá.

2011. június 16‑án 14 óra 30 perckor az ajánlatok felbontására kinevezett, a Parlament Fordítási Főigazgatóságának három alkalmazottjából és a Számvevőszék egy alkalmazottjából álló bizottság egyidőben hat, határidőben benyújtott ajánlatot bontott fel, köztük a felperes ajánlatát is. Az ajánlatok felbontására két ajánlattevő képviselőinek jelenlétében került sor. A felperes képviselői nem vettek részt ezen az ülésen.

Az ajánlatok felbontására kinevezett bizottság öt ajánlatot fogadott el. A felperes ajánlata azonban a felbontáskor elutasításra került. Az ajánlatok felbontására vonatkozó jegyzőkönyvben az említett bizottság a felperes ajánlata vonatkozásában az alábbi megjegyzéseket tette:

„A futárszolgálat külső postai borítéka le volt zárva, de nem volt lepecsételve. A belső borítékok, amelyek az ajánlattevő által biztosított egyetlen csomagolást jelentették, olyan jelentős mértékben elszakadtak, hogy teljesen nyitva voltak. A bizottság megállapította, hogy nem volt biztosítva a titkosság, következésképpen elutasította az ajánlatot.”

A Parlament a szóban forgó szerződés odaítélésének további szakaszaiba lépett 2011. június és szeptember között. Az eljárás eredményét 2011. október 18‑án közölték valamennyi ajánlattevővel.

Így az EP/ETU/MHH/pm/D/2011/52280. sz. 2011. október 18‑i ajánlott levélben (a továbbiakban: megtámadott határozat) a Parlament Fordítási Főigazgatósága Fordítástámogatás és Technológiai Szolgáltatások A. Igazgatósága külső fordítási egységének vezetője tájékoztatta a felperest az ajánlatának a felbontáskor történő elutasításáról, azon tény okán, hogy az ajánlatok felbontására kinevezett bizottság megállapította, hogy nem volt biztosítva a felperes ajánlatának titkossága.

A megtámadott határozatban a Parlament átvette az ajánlatok felbontására kinevezett bizottság által a jegyzőkönyvben elfogadott, a fenti 8. pontban hivatkozott megállapításokat.

A megtámadott határozatban tájékoztatták továbbá arról a felperest, hogy további magyarázatokra tehet szert ajánlatának elutasításáról, és egyébiránt felhívták figyelmét a keresetindítási határidőkre.

2011. október 27‑én és november 10‑én a felperes képviselőit fogadta a Parlament Fordítási Főigazgatósága. A képviselők megvizsgálhatták az ajánlatok tárolására szolgáló helyiségeket, valamint a borítékokat, az ajánlatok felbontására kinevezett bizottság által talált állapotukban. Egyébiránt több elektronikus levélváltásra került sor a felperes képviselői és a Parlament alkalmazottai között.

A keretszerződés 2011. december 21‑én került aláírásra a közbeszerzési eljárás nyertes ajánlattevőjével.

Az eljárás és a felek kérelmei

A Törvényszék Hivatalához 2011. december 15‑én benyújtott keresetlevelével a felperes előterjesztette a jelen keresetet.

A Törvényszék Hivatalához 2011. december 16‑án benyújtott külön iratában a felperes ideiglenes intézkedés iránti kérelmet terjesztett elő, amelyben kérte a megtámadott határozat végrehajtásának addig az időpontig történő felfüggesztését, amíg a Törvényszék a jelen keresetet elbírálja. 2012. január 25‑én hozott végzésében a Törvényszék elnöke elutasította e kérelmet.

A Törvényszék Hivatalához 2012. július 23‑án érkezett beadványával az Európai Bizottság kérte, hogy a Parlament kérelmeinek támogatása végett beavatkozhasson. 2012. szeptember 4‑i végzésében a Törvényszék első tanácsának elnöke megengedte a beavatkozást. Mivel a beavatkozási kérelmét a Törvényszék eljárási szabályzatának 115. cikke 1. §‑ában említett hathetes határidő lejárta után terjesztette elő, a Bizottság az eljárás szóbeli szakaszában ismertethette észrevételeit, az említett eljárási szabályzat 116. §‑ának (6) bekezdése szerint.

Mivel a Törvényszék tanácsainak összetétele megváltozott, az előadó bírót a hatodik tanácshoz osztották be, következésképpen a jelen ügyet e tanács elé utalták.

Az előadó bíró jelentése alapján a Törvényszék (hatodik tanács) a szóbeli szakasz megnyitásáról határozott.

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—

semmisítse meg a megtámadott határozatot,

—

állapítsa meg, hogy továbbra is jogosult kártérítés követelésére a megtámadott határozatnak betudható kár megtérítése okán,

—

a Parlamentet kötelezze a költségek viselésére.

A Parlament azt kéri, hogy a Törvényszék:

—

utasítsa el a keresetet,

—

a felperest kötelezze a költségek viselésére.

A Törvényszék a 2013. november 28‑i tárgyaláson meghallgatta a felek szóbeli előterjesztéseit és az általa feltett szóbeli kérdésekre adott válaszaikat.

A tárgyalás során a Bizottság a kereset elutasítását kérte, amennyiben az a módosított, az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2002. december 23‑i 2342/2002/EK, Euratom bizottsági rendelet (HL L 357., 1. o., magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 4. kötet, 145. o, a továbbiakban: végrehajtási szabályok) 143. cikke alkalmazhatatlanságának kifogásán alapul.

A tárgyaláson a felperes elállt a második kereseti kérelmétől, amit a Törvényszék tudomásul vett.

A jogkérdésről

A felperes a megtámadott határozat megsemmisítésére irányuló kérelmének alátámasztásaként öt jogalapra hivatkozik. Az első jogalap keretében, a felperes állítja egyrészt a módosított, az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló, 2002. június 25‑i 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet (HL L 248., 1. o., magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 4. kötet, 74. o., a továbbiakban: költségvetési rendelet) 98. cikke (1) bekezdésének, a végrehajtási szabályok 143. cikkének, valamint a közbeszerzési eljárást megindító hirdetmény 2.4 pontjának megsértését, másrészt pedig másodlagosan hivatkozik a végrehajtási szabályok 143. cikkének, valamint a közbeszerzési eljárást megindító hirdetmény 2.4 pontjának alkalmazhatatlanságára. A második jogalap az arányosság elvének megsértésén alapul. Harmadik jogalapjában a felperes azt rója fel a Parlamentnek, hogy nem tartotta tiszteletben az egyenlő bánásmód elvét. A negyedik jogalap az Európai Unió Alapjogi Chartája 41. cikke (2) bekezdése a) pontjának megsértésén alapul. Az elsőként vizsgálandó ötödik jogalapjával a felperes a megtámadott határozat elégtelen indokolására hivatkozik.

A – A megtámadott határozat elégtelen indokolására alapított ötödik jogalapról

1. A felek érvei

Ötödik jogalapja keretében a felperes a megtámadott határozat elégtelen indokolására hivatkozik. Álláspontja szerint, mivel a Parlament nem közölte, hogy miért találta a belső borítékokat elszakadva az ajánlatok felbontásakor, nem tette lehetővé számára a megtámadott határozat megalapozottságának értékelését. Mivel a Parlament nem nyújtott számára további tájékoztatást, a felperes úgy véli, hogy ezen okból be kellett nyújtania a jelen keresetet annak érdekében, hogy a Törvényszék ítélje meg a megtámadott határozat jogszerűségét.

Ráadásul a Parlament nem működött közre teljes mértékben, és nem tett eleget a kiegészítő információk nyújtására vonatkozó kötelezettségének. Így a felperes képviselőivel a két ülés alkalmával megbeszélgetést folytató parlamenti alkalmazottak magatartása ellenségesnek bizonyult. Ugyanígy a Parlament részleges választ adott az elektronikus levélben számára többször is feltett kérdésekre. A Parlament így megakadályozta a felperest a keresetének hasznos előkészítésében.

A Parlament, mivel így járt el, megsértette az EUMSZ 296. cikk, a költségvetési rendelet 100. cikke (2) bekezdésének és a végrehajtási szabályok 149. cikke (3) bekezdésének rendelkezéseit.

A Parlament vitatja a felperes érveit.

2. A Törvényszék álláspontja

Az EUMSZ 296. cikk második bekezdése értelmében a jogi aktusoknak indokolást kell tartalmazniuk.

Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint EUMSZ 296. cikk második bekezdése által megkövetelt indokolásnak meg kell felelnie a szóban forgó jogi aktus jellegének, valamint világosan és egyértelműen kell megjelenítenie az azt meghozó intézmény érvelését, oly módon, amely lehetővé teszi az érdekeltek számára a meghozott intézkedés igazolásának megismerését és az illetékes bíróságnak a felülvizsgálat gyakorlását. Az indokolási kötelezettséget az eset összes körülményére, így különösen a jogi aktus tartalmára, a hivatkozott indokok jellegére, és a címzettek vagy más közvetlenül és személyükben érintett személyek magyarázathoz fűződő érdekére tekintettel kell vizsgálni. Nem szükséges, hogy az indokolás valamennyi jelentőséggel bíró tény‑ és jogkérdésre külön kitérjen, mivel azt, hogy valamely jogi aktus indokolása megfelel‑e az EUMSZ 296. cikk második bekezdése követelményeinek, nem pusztán a jogi aktus szövegére figyelemmel kell megítélni, hanem annak összefüggéseire, valamint az érintett tárgyra vonatkozó jogszabályok összességére való tekintettel is (lásd a Bíróság C-367/95. P. sz., Bizottság kontra Sytraval és Brink’s France ügyben 1998. április 2-án hozott ítéletének [EBHT 1998., I-1719. o.] 63. pontját, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

Ezen indokolási kötelezettség terjedelmét az uniós intézmények, szervek és hivatalok közbeszerzési szerződéseinek odaítélése vonatkozásában a költségvetési rendelet 100. cikkének (2) bekezdése, valamint a végrehajtási szabályok 149. cikkének (3) bekezdése pontosítja.

Így a költségvetési rendelet 100. cikkének (2) bekezdéséből következik, hogy azon ajánlattevők esetében, amelyek ajánlata a versenyeztetési szakasz előtt elutasításra kerül, az ajánlatkérő köteles őket tájékoztatni ajánlatuk elutasításának indokairól. A végrehajtási szabályok 149. cikkének (3) bekezdése egyébiránt előírja, hogy ugyanezen ajánlattevők írásban benyújtott kérelemmel kérhetik az elutasítás indokaira vonatkozó kiegészítő információk postai úton, faxon vagy e‑mailben történő közlését.

A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozatban a Parlament tájékoztatta a felperest az ajánlata elutasításának indokáról, azaz hogy az ajánlatok felbontására kinevezett bizottság nem tudta biztosítani az ajánlat titkosságát, mivel egyrészt egyetlen borítékréteg volt a közbeszerzési eljárást megindító hirdetmény előírásainak megfelelően lepecsételve, másrészt pedig, hogy e borítékok olyannyira szétszakadtak, hogy teljesen nyitva voltak (lásd a fenti 8., 10. és 11. pontot).

Ezen információk teljes mértékben elegendők ahhoz, hogy a felperes megértse az ajánlata elutasításának indokait, és hogy azokat érdemben vitassa, amint azt a jelen kereset első négy jogalapjában tette.

Egyébiránt a megtámadott határozat olvasatából kitűnik, hogy a Parlament nem alapította a felperes ajánlatának elutasítását azon indokokra, hogy miért találta az ajánlatok felbontására kinevezett bizottság széttépve a futárszolgálat által biztosított borítékon belül található borítékokat. E feltételek mellett a felperes állításával ellentétben a Parlament nem volt köteles tájékoztatni őt ezen indokokról, amelyekről egyébiránt nem megállapított, hogy tudomása volt.

Ugyanígy, mivel a megtámadott határozat kellően indokolt volt, a Parlament az indokolási kötelezettség teljesítéséhez nem volt köteles arra, hogy részletesen megválaszolja a felperes által elektronikus levélben vagy a felperes kérelmére a Parlament által szervezett két ülés alkalmával feltett számos kérdést (lásd a fenti 13. pontot).

Végül, a Parlament alkalmazottainak a felperes szerint a jelen ügyben tanúsított ellenségeskedése nem megállapított, és mindenesetre nem bír jelentőséggel azon kérdés tekintetében, hogy a Parlament egyértelműen és kellő pontossággal tájékoztatta‑e az ajánlata elutasításának indokairól.

A fentiekből következik, hogy az indokolási kötelezettség megsértésére alapított ötödik jogalapot el kell utasítani.

B – A költségvetési rendelet, a végrehajtási szabályok és a közbeszerzési eljárást megindító hirdetmény megsértésére alapított első jogalapról

1. A felek érvei

a) A felperes érvei

Az első jogalap azon alapul, hogy mivel az ajánlat már a felbontáskor elutasításra került a titkosságra irányuló kötelezettség nemteljesítése okán, a megtámadott határozat egy jelentős szabályozást sért, úgymint a költségvetési rendelet 98. cikkének (1) bekezdését, a végrehajtási szabályok 143. cikkét és a közbeszerzési eljárást megindító hirdetmény 2.4 pontját. E jogalap lényegében három részre oszlik. Az első rész keretében a felperes azt állítja, hogy az ajánlat titkossága biztosítva volt az ajánlatoknak az ajánlatok felbontására kinevezett bizottság által történő felbontásáig. A második rész keretében úgy érvel a felperes, hogy teljesítette az ajánlat kettős borítékban való benyújtására irányuló kötelezettséget. A harmadik rész keretében a felperes vitatja azon kifogásokat, amelyekre a Parlament az azt megállapító megtámadott határozatot alapította, hogy nem lehetett biztosítani az ajánlat titkosságát. E harmadik rész keretében, másodlagosan a végrehajtási szabályok 143. cikkének, valamint a közbeszerzési eljárást megindító hirdetmény 2.4 pontjának alkalmazhatatlanságára hivatkozik, amennyiben e rendelkezéseket, a Parlament által megtámadott határozatban megállapított hatály szerint kell értelmezni.

Az ajánlat titkosságának tiszteletben tartásáról

Először is a felperes álláspontja szerint a költségvetési rendelet 98. cikke (1) bekezdésének rendelkezéseit – amelyek előírják, hogy az ajánlattevők ajánlatai tényleges verseny tárgyát képezzék, és tartalmuk titkos maradjon azok egyidejű kibontásáig – a jelen ügyben teljes mértékben tiszteletben tartották. Tehát e rendelkezések figyelmen kívül hagyásával került elutasításra a megtámadott határozat.

Ugyanis a felperes szerint a Parlament tévesen állapította meg a megtámadott határozatban, hogy nem volt biztosítva az ajánlat titkossága.

Először is az ajánlat titkossága biztosítva volt a külső boríték ajánlatok felbontására kinevezett bizottság által történő felbontásáig, mivel nem vitatott, hogy e boríték teljesen le volt zárva addig, amíg az említett bizottság azt fel nem nyitotta.

Másodszor, a futárszolgálat által továbbított küldemény kézhezvétele és a külső boríték ajánlatok felbontására kinevezett bizottság által történő felbontása között az ajánlat folyamatosan a Parlament megőrzése alatt állt. E tekintetben maga a Parlament nyilatkozataiból következik, hogy az ajánlatot zárt helyiségben helyezték el, ahová tilos volt bármely jogosulatlan személy belépése, és amely folyamatos felügyelet alatt állt.

Harmadszor, nem vitatott, hogy a futárszolgálat külső borítéka sértetlenül érkezett meg a Parlamentbe, mivel ezen intézmény postaszolgálata nem fogadja el a sérült borítékokat.

Negyedszer, az ár az ajánlatokban foglalt egyetlen valóban titkos adat. Márpedig ezen adat az ajánlat felbontásáig ismeretlen maradt a Parlament számára.

E körülmények összessége bizonyítja, hogy a Parlament a megtámadott határozatban tévesen állapította meg, hogy az ajánlat titkossága nem volt biztosítva, és emiatt azt vizsgálat nélkül elutasította.

Az ajánlat kettős borítékban történő benyújtására vonatkozó kötelezettségről és a külső boríték lepecsételésére vonatkozó kötelezettség terjedelméről

Másodszor, a felperes úgy érvel, hogy teljesítette az ajánlat kettős borítékban történő benyújtására vonatkozó, az alkalmazandó szabályozásból következő kötelezettséget.

Álláspontja szerint ugyanis tiszteletben tartotta a végrehajtási szabályok 143. cikkének és a közbeszerzési eljárást megindító hirdetmény 2.4 pontjának előírásait, mivel az ajánlatot és két másolati példányát az e rendelkezések szerinti lepecsételt borítékban helyezte el, és e borítékok összességét a futárszolgálat által biztosított külső borítékba tette.

A Parlament által az ellenkérelmében állítottakkal ellentétben a borítékok lepecsételésével kapcsolatban az ajánlattevőkre háruló kötelezettségek nem tűnnek ki tisztán a közbeszerzési eljárást megindító hirdetményből, mivel e fogalom nem került kellő pontossággal meghatározásra.

A felperes állítja továbbá, hogy a 2011. év során három másik közbeszerzési eljárásban is részt vett egyező benyújtási feltételekkel. Márpedig ezen ajánlatok egyikét sem utasították el a titkosság hiánya okán. Ez megerősíti a „lepecsételt boríték” fogalma pontosságának hiányát, és ajánlatának a jelen ügyben történő elutasítása sérti az egyenlő bánásmód elvét.

Különösen nem következik egyértelműen a közbeszerzési eljárást megindító hirdetményből, hogy amikor az ajánlattevő úgy határozott, hogy magán futárszolgálat szolgáltatását veszi igénybe, az e futárszolgálat által biztosított külső borítékot a szabályozás szerinti öntapadó borítéknak kell tekinteni, és a ragasztószalagon elhelyezett aláírással le kell pecsételni.

A megtámadott határozatban megállapított indokolás megalapozottságáról

Harmadszor, a felperes vitatja a Parlament által a megtámadott határozat alapján megállapított három kifogás megalapozottságát (lásd a fenti 8. és 11. pontot).