C‑29/05. P. sz. ügy

Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM)

kontra

Kaul GmbH

„Fellebbezés – Közösségi védjegy – Felszólalási eljárás – Új tények és bizonyítékok előterjesztése az OHIM fellebbezési tanácsa előtt benyújtott fellebbezés alátámasztása céljából”

E. Sharpston főtanácsnok indítványa, az ismertetés napja: 2006. október 26.

A Bíróság ítélete (nagytanács), 2007. március 13.

Az ítélet összefoglalása

Közösségi védjegy – Fellebbezési eljárás

(40/94 tanácsi rendelet, 59. cikk és 74. cikk, (2) bekezdés)

Amikor valamely megjelölés közösségi védjegyként történő lajstromozása ellen benyújtott felszólalást elutasító határozattal szemben benyújtott fellebbezés ügyében jár el, a fellebbezési tanácsnak mérlegelési mozgástere van – azzal a feltétellel, hogy ebben a vonatkozásban határozatát indokolja – arra vonatkozóan, hogy a felszólaló által fellebbezése alátámasztásául benyújtott beadványban első ízben előterjesztett tényeket vagy bizonyítékokat figyelembe veszi‑e, vagy sem az általa meghozandó határozat szempontjából, így egyrészt nem feltétlenül köteles e tények és bizonyítékok figyelembevételére, másrészt e tények és bizonyítékok figyelembevétele hivatalból nem kizárt.

Ugyanis egyrészt a közösségi védjegyről szóló 40/94 rendelet 74. cikke (2) bekezdésének szövegezéséből – miszerint a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) figyelmen kívül hagyhatja azokat a tényeket vagy bizonyítékokat, amelyeket az érintett felek nem kellő időben terjesztettek elő – következik, hogy főszabályként és eltérő rendelkezés hiányában a tények és bizonyítékok felek általi előterjesztése továbbra is lehetséges azon határidők lejárta után, amelyekhez a 40/94 rendelet értelmében ezen előterjesztés kötve van, továbbá az OHIM számára nem tilos, hogy az ilyen, késedelmesen előterjesztett tényeket vagy bizonyítékokat figyelembe vegye. Ugyanakkor a fenti szövegezésből ugyancsak következik, hogy a tények és bizonyítékok ilyen késedelmes előterjesztése nem biztosíthat feltétlen jogot az eljáró fél számára, hogy e tényeket vagy bizonyítékokat az OHIM tekintetbe is vegye.

Másrészt, egyetlen, a fellebbezési tanács előtt folyamatban lévő eljárás jellegével vagy e fórum hatáskörével kapcsolatos elvi ok sem zárja ki, hogy az előtte benyújtott fellebbezés tárgyában történő döntés során a fellebbezési tanács tekintetbe vegye az első ízben a fellebbezési szakaszban előterjesztett tényeket vagy bizonyítékokat.

Harmadrészt, a 40/94 rendelet 59. cikke, amely pontosítja a fellebbezési tanácshoz benyújtandó fellebbezés feltételeit, nem értelmezhető akként, hogy a fellebbezés benyújtója számára új határidőt nyitna felszólalását alátámasztó tények és bizonyítékok előterjesztésére, aminek következtében az ilyen tényeket és bizonyítékokat nem lehet úgy tekintetni, mint amelyeket „kellő időben” előterjesztettek a rendelet 74. cikke (2) bekezdésének értelmében.

(vö. 41–43., 49., 60–62., 64., 67–68. pont)

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (nagytanács)

2007. március 13. (*)

A C‑29/05. P. sz. ügyben,

a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) (képviselik: A. von Mühlendahl és G. Schneider, meghatalmazotti minőségben)

fellebbezőnek

a Bíróság alapokmányának 56. cikke alapján 2005. január 25‑én benyújtott fellebbezése tárgyában,

a többi fél az eljárásban:

a Kaul GmbH, (székhelye: Elmshorn [Németország], képviselik: G. Würtenberger és R. Kunze Rechtsanwälte)

felperes az elsőfokú eljárásban,

a Bayer AG (székhelye: Leverkusen [Németország])

fél az OHIM fellebbezési tanácsa előtti eljárásban,

A BÍRÓSÁG (nagytanács),

tagjai: V. Skouris elnök, P. Jann, C. W. A. Timmermans, A. Rosas, K. Lenaerts és J. Klučka tanácselnökök, J. N. Cunha Rodrigues, R. Silva de Lapuerta, K. Schiemann (előadó), G. Arestis, A. Borg Barthet, M. Ilešič és J. Malenovský bírák,

főtanácsnok: E. Sharpston,

hivatalvezető: K. Sztranc‑Sławiczek tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2006. június 27‑i tárgyalásra,

a főtanácsnok indítványának a 2006. október 26‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Fellebbezésével a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) az Európai Közösségek Elsőfokú Bírósága T‑164/02. sz., Kaul kontra OHIM – Bayer (ARCOL) ügyben 2004. november 10‑én hozott ítéletének (EBHT 2004., II‑3807. o., a továbbiakban: megtámadott ítélet) hatályon kívül helyezését kéri, amely ítélet hatályon kívül helyezte az OHIM harmadik fellebbezési tanácsának 2002. március 4‑i, a Kaul GmbH (a továbbiakban: Kaul) „ARCOL” szómegjelölés közösségi védjegyként történő lajstromozása ellen benyújtott felszólalását elutasító határozatát (R 782/2000‑3. sz. ügy, a továbbiakban: vitatott határozat).

2 Az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 29. és 30. pontjában úgy ítélte meg, hogy a fellebbezési tanács tévesen vélte úgy, hogy az OHIM első fokon eljáró felszólalási osztálya előtt elő nem terjesztett ténybeli elemet a felperes nem terjesztheti elő a fellebbezési tanács előtt fellebbezése alátámasztása céljából. Épp ellenkezőleg: ezen ítélet értelmében a fellebbezési tanácsnak ezeket az elemeket tekintetbe kell vennie az előtte benyújtott fellebbezés ügyében történő határozathozatal során.

3 Fellebbezésében az OHIM előadja, hogy a fentiekkel az Elsőfokú Bíróság helytelenül értelmezte a közösségi védjegyről szóló, 1993. december 20‑i 40/94/EK tanácsi rendelet (HL L 11., 1994.1.14. 1. o., magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 146. o.), valamint a közösségi védjegyről szóló 40/94/EK tanácsi rendelet végrehajtásáról szóló, 1995. december 13‑i 2868/95/EK bizottsági rendelet (HL L 303., 1. o., magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 189. o., a továbbiakban: végrehajtási rendelet) rendelkezéseit.

Jogi háttér

A 40/94rendelet

4 A 40/94 rendelet „Viszonylagos kizáró okok” alcímű 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja az alábbi módon rendelkezik:

„A korábbi védjegy jogosultjának felszólalása alapján a megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, ha:

[...]

b) azt azon a területen, ahol a korábbi védjegy oltalom alatt áll, a fogyasztók összetéveszthetik a korábbi védjeggyel való azonossága vagy hasonlósága, valamint az érintett áruk, illetve szolgáltatások azonossága vagy hasonlósága miatt, az összetéveszthetőség magában foglalja azt az esetet is, ha a fogyasztók a megjelölést gondolati képzettársítás (asszociáció) útján kapcsolhatják a korábbi védjegyhez.”

5 Ugyanezen rendelet 42. cikkének (3) bekezdése így rendelkezik:

„A felszólalást írásban kell benyújtani, és abban meg kell jelölni az annak alapjául szolgáló okokat. A felszólalást nem lehet szabályszerűen benyújtottnak tekinteni mindaddig, amíg a felszólalás díját meg nem fizetik. A Hivatal [OHIM] által megjelölt határidőn belül a felszólaló állításainak alátámasztására tényeket, bizonyítékokat és érveket terjeszthet elő”.

6 A 40/94 rendelet „Viszonylagos törlési okok” alcímű 52. cikke (1) bekezdésének a) pontja az alábbiak szerint rendelkezik:

„A közösségi védjegyet a Hivatalhoz [OHIM‑hoz] benyújtott kérelem vagy a védjegybitorlási perben előterjesztett viszontkereset alapján törölni kell:

a) a 8. cikk (2) bekezdése szerinti korábbi védjegy alapján, ha arra nézve teljesülnek a 8. cikk (1) vagy (5) bekezdésében megállapított feltételek”.

7 A rendelet fellebbezési eljárásról szóló VII. címben foglalt 57. cikkének (1) bekezdése kimondja többek között, hogy „[a]z elbírálók, a felszólalási osztályok, a védjegy‑igazgatási és jogi osztály, valamint a törlési osztályok határozatai ellen fellebbezésnek van helye”.

8 A rendelet 59. cikke értelmében:

„A fellebbezést a határozat kézbesítésének napjától számított két hónapon belül, írásban kell benyújtani a Hivatalhoz [OHIM‑hoz]. […] A fellebbezés alapjául szolgáló okokat megjelölő írásbeli nyilatkozatot a határozat kézbesítésének napjától számított négy hónapon belül kell benyújtani”.

9 A rendelet „A fellebbezés elbírálása” alcímű 61. cikke az alábbiak szerint rendelkezik:

„1. Ha a fellebbezés elfogadható, a fellebbezési tanács megvizsgálja, hogy a fellebbezés alapos‑e.

2. A fellebbezés vizsgálata során a fellebbezési tanács – ahányszor csak szükséges – felhívja a feleket, hogy az általa megjelölt határidőn belül nyújtsák be az ellenérdekű fél nyilatkozatával vagy a fellebbezési tanács felhívásával kapcsolatos észrevételeiket”.

10 A 40/94 rendelet „A fellebbezés tárgyában hozott határozat” alcímű 62. cikke kimondja:

1. A fellebbezési tanács a fellebbezés érdemi vizsgálatát követően határoz a fellebbezésről. A fellebbezési tanács vagy eljár annak a szervezeti egységnek a hatáskörében, amelyik a fellebbezéssel megtámadott határozatot hozta, vagy az ügyet visszautalja ehhez a szervezeti egységhez új eljárásra.

2. Ha a fellebbezési tanács az ügyet visszautalja ahhoz a szervezeti egységhez, amelyik a fellebbezéssel megtámadott határozatot hozta, ez a szervezeti egység – azonos tényállás esetén – a fellebbezési tanács határozatának alapjául szolgáló jogértelmezéshez kötve van.

[...]”.

11 A rendelet „A Bírósághoz benyújtott keresetek” alcímű 63. cikke előírja:

„1. A fellebbezési tanácsok fellebbezés tárgyában hozott határozatai a Bíróság előtt keresettel támadhatók meg.

2. A kereset hatáskör hiányára, lényeges eljárási szabálysértésre, a Szerződés vagy e rendelet, illetve ezek alkalmazásával kapcsolatos bármely jogszabály megsértésére vagy hatáskörrel való visszaélésre alapítva indítható.

3. A Bíróság a jogvita tárgyát képező határozatot megsemmisítheti [hatályon kívül helyezheti] vagy megváltoztathatja.

[...]”.

12 Az eljárási rendelkezéseket tartalmazó IX. cím „Általános rendelkezések alcímű” I. fejezetében foglalt 74. cikke „A tényállás vizsgálata hivatalból” alcím alatt így rendelkezik:

„1. A Hivatal [OHIM] az előtte folyó eljárásban a tényeket hivatalból vizsgálja. A lajstromozás viszonylagos kizáró okaival összefüggő eljárásban azonban a Hivatal [OHIM] a vizsgálat során a felek által előterjesztett tényálláshoz, bizonyítékokhoz és érvekhez, valamint a kérelem szerinti igényekhez kötve van.

2. A Hivatal [OHIM] figyelmen kívül hagyhatja azokat a tényeket vagy bizonyítékokat, amelyeket az érintett felek nem kellő időben terjesztettek elő”.

13 A rendelet 76. cikke (1) bekezdésének értelmében:

„A Hivatal [OHIM] előtti eljárásokban a bizonyítási eszközök a következők:

a) a felek meghallgatása,

b) a tájékoztatás adására irányuló kérelem,

c) az okirati és tárgyi bizonyítékok bemutatása,

d) a tanúvallomás,

e) a szakértői vélemény,

f) az eskü alatt tett, a megerősített vagy a nyilatkozat felvétele szerinti államban hatályos jogszabályok szerint azonos kötőerővel járó módon tett írásbeli nyilatkozat”.

A végrehajtási rendelet

14 A végrehajtási rendelet 16. szabályának (3) bekezdése az alábbiak szerint rendelkezik:

„Az (1) bekezdésben említett tények, bizonyítékok és érvek és az azok alátámasztására szolgáló iratok, valamint a (2) bekezdésben említett igazolások – ha azokat nem a felszólalással egyidejűleg vagy azt követően nyújtották be – a felszólalási eljárás megindítását követően a Hivatal [OHIM] által a 20. szabály (2) bekezdése alapján megjelölt határidőn belül nyújthatók be”.

15 Ugyanezen rendelet 20. szabályának (2) bekezdése előírja:

„Ha a felszólalás nem tartalmazza a 16. szabály (1) és (2) bekezdésében említett tényeket, bizonyítékokat és érveket, a Hivatal [OHIM] felhívja a felszólalót, hogy azokat a Hivatal [OHIM] által megjelölt határidőn belül terjessze elő. A felszólaló valamennyi beadványát közölni kell a bejelentővel, akinek lehetőséget kell adni arra, hogy azokra a Hivatal [OHIM] által megjelölt határidőn belül nyilatkozzon”.

A jogvita előzményei

16 Az Elsőfokú Bíróság előtti jogvita előzményei, a megtámadott határozat alapján, az alábbiak szerint foglalhatók össze.

17 1996. április 3‑án az Atlantic Ritchfield Co. az ARCOL szómegjelölés közösségi védjegyként történő lajstromozása iránti kérelmet nyújtott be az OHIM‑hoz, többek között „élelmiszerek tartósítására szolgáló vegyszerek” tekintetében.

18 1998. október 20‑án a Kaul, a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerinti összetéveszthetőségre hivatkozva, felszólalt e védjegybejelentéssel szemben. A Kaul felszólalását a „CAPOL” korábbi közösségi védjegyre alapozta, melynek ő a jogosultja, és amely „élelmiszerek tartósítására szolgáló vegyszerekre, tudniillik késztermékek, különösen cukrászipari termékek tartósítására és fagyasztására szolgáló nyersanyagok” tekintetében került lajstromozásra.

19 Miután megállapította az összetéveszthetőség hiányát, az OHIM felszólalási osztálya 2000. június 30‑án elutasította e felszólalást.

20 Az általa e határozat ellen benyújtott fellebbezés alátámasztásául a Kaul többek között arra hivatkozott, hogy amint azt a korábbiakban a felszólalási osztály előtt kijelentette, a védjegy, amelynek ő a jogosultja, magas fokú megkülönböztető képességgel rendelkezik, miáltal, a Bíróság ítélkezési gyakorlatának megfelelően, kiterjedt oltalomban kell részesíteni. E tekintetben a Kaul ugyanakkor kijelentette, hogy egy ilyen jelentős megkülönböztető képesség nem csupán „CAPOL” szó érintett termékekre vonatkozó leíró jellegének hiányából következik, amint arra a felszólalási osztály előtt a korábbiakban hivatkozott, hanem abból a körülményből is, hogy a fenti védjegy használat révén ismertségre tett szert. Ezen ismertség alátámasztása céljából a Kaul a fellebbezési osztály előtt benyújtott beadványához csatolt egy, az ügyvezetője által eskü alatt tett nyilatkozatot, valamint üzletfeleinek listáját.

21 A vitatott határozatban az OHIM fellebbezési tanácsa úgy vélte többek között, hogy nem veheti tekintetbe a korábbi védjegy esetleges, ismertségéhez kötődő magas fokú megkülönböztető képességét, mivel erre a tényre, illetve az ezt igazoló fent említett bizonyítékokra a Kaul első ízben az előtte benyújtott fellebbezés alátámasztásául hivatkozott.

A megtámadott ítélet

22 Az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2002. május 24‑én benyújtott keresetlevelével a Kaul keresetet indított a vitatott határozat hatályon kívül helyezése iránt. E kereset alátámasztásául négy jogalapra hivatkozott, ebben a sorrendben: először az általa a fellebbezési tanács elé benyújtott bizonyítékok megvizsgálásával kapcsolatos kötelezettség megsértésére, másodszor a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértésére, harmadszor a tagállamokban elfogadott eljárásjogi alapelvek és az OHIM előtti eljárásra alkalmazandó szabályok megsértésére és negyedszer az indokolási kötelezettség megsértésére.

23 Az Elsőfokú Bíróság helyt adott az első jogalapnak, és ennek alapján hatályon kívül helyezte a vitatott határozatot, anélkül hogy a keresetben foglalt további jogalapok tekintetében állást foglalt volna. Ezzel kapcsolatban a megtámadott ítélet 25–30. pontjában kimondta többek között az alábbiakat:

„25 Először is meg kell jegyezni, hogy a felperes által a fellebbezési tanács előtt benyújtott tényelemek a felperes ügyvezetőjének eskü alatt tett nyilatkozatából és a felperes üzletfeleinek listájából állnak.

26 Ezeket a felperes védjegye használatának mértékére vonatkozó iratokat a felperes a felszólalási osztály előtt már kifejtett azon, akkor csupán a felperesi védjegy leíró jellegének hiányával kapcsolatos kijelentésekre alapított érvelése alátámasztására nyújtotta be, mely szerint e védjegy magas fokú megkülönböztető képességgel bír, és ezen okból nagyobb védelemben kell részesíteni.

27 A megtámadott határozat 10–12. pontjában a fellebbezési tanács, majd válaszbeadványának 30. pontjában az OHIM megállapította, hogy újabb tények bemutatása nem vehető