F. G. JACOBS

FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA

Az ismertetés napja: 2005. február 24.(1)

C‑227/03. sz. ügy

A. J. van Pommeren‑Bourgondiën

kontra

Raad van bestuur van de Sociale verzekeringsbank

1. A Rechtbank, Amszterdam (kerületi bíróság) jelen előzetes döntéshozatali kérelmének tárgya az 1408/71 rendelet(2) 13. cikke (1) bekezdésének és (2) bekezdése f) pontjának, valamint az EK 39. cikknek az értelmezése.

2. A kérdést előterjesztő bíróság különösen arra vonatkozóan kér útmutatást, hogy a közösségi joggal ellentétes‑e egy olyan tagállami szabályozás, amelynek értelmében egy korábban a tagállam területén alkalmazásban álló személy, aki azonban már nem áll alkalmazásban, csak abban az esetben marad a szociális biztonsági rendszer egyes ágai tekintetében kötelezően tag, ha e tagállamban megtartja lakóhelyét, miközben a szociális biztonsági rendszer egyéb ágaiban – lakóhelyétől függetlenül – továbbra is tag marad.

A rendelet vonatkozó rendelkezései

3. Az 1408/71 rendelet „Az alkalmazandó jogszabályok meghatározása” elnevezésű II. címének első rendelkezése a 13. cikk, melynek címe „Általános szabályok”.

4. A 13. cikk (1) bekezdése a tárgyidőszakban hatályos változat szerint a következőképpen rendelkezik:

„A 14. cikk c) és f) pontjára is figyelemmel a rendelet hatálya alá tartozó személyekre csak egy tagállam jogszabályai alkalmazandóak. E jogszabályokat e cím rendelkezései szerint kell meghatározni”.

5. A 14. cikk c) és f) pontja különleges helyzetekre vonatkozik, amelyek a jelen esetben nem relevánsak.

6. A 13. cikk (2) bekezdése számos szabályt állapít meg az adott feltételek mellett alkalmazandó jog meghatározására. A rendelet kifejezetten előírja e szabályoknak a II. cím fennmaradó részét képező 14. és 17. cikkre figyelemmel történő alkalmazását, amelyek számos különleges szabályról rendelkeznek, és amelyek közül egyik sem alkalmazható a jelen esetre.

7. A 13. cikk (2) bekezdésének a) pontja a következőképpen rendelkezik:

„egy tagállam területén alkalmazott személy e tagállam jogszabályainak hatálya alá tartozik, még abban az esetben is, ha egy másik tagállam területén rendelkezik lakóhellyel, vagy ha az őt alkalmazó vállalkozás vagy magánszemély székhelye vagy lakóhelye egy másik tagállam területén található”.

8. A 13. cikk (2) bekezdésének b)–e) pontja az önálló vállalkozóként tevékenykedő személyekre, a valamely tagállam lobogója alatt közlekedő hajó fedélzetén alkalmazott személyekre, a köztisztviselőkre, és a valamely tagállam fegyveres erőibe szolgálatra vagy polgári szolgálatra behívott, vagy újból behívott személyekre vonatkozik.

9. A 13. cikk (2) bekezdésének f) pontja, mellyel a 2195/91 rendelet(3) 1991. július 29‑i hatállyal egészítette ki az 1408/71 rendelet szövegét, a következőképpen rendelkezik:

„az a személy, akire az egyik tagállam jogszabályai már nem alkalmazhatóak, és egy másik tagállam jogszabályai sem alkalmazandók rá az előző pontokban megállapított szabályok egyikével összhangban vagy a 14–17. cikkben megállapított kivételeknek vagy különös rendelkezéseknek megfelelően, azon tagállam jogszabályainak a hatálya alá tartozik, amelyiknek a területén lakóhellyel rendelkezik, kizárólag azon tagállam jogszabályi rendelkezéseivel összhangban.”

10. A 2195/91 rendelet azonfelül, hogy az 1408/71 rendeletet kiegészítette a 13. cikk (2) bekezdésének f) pontjával, 1991. július 29‑i hatállyal az 574/72 rendeletet(4) is kiegészítette a következő 10b. cikkel:

„Azt az időpontot és azokat a feltételeket, amikor és amelyek alapján az egyik tagállam jogszabályai már nem vonatkoznak a rendelet 13. cikke (2) bekezdésének f) pontjában említett személyre, a fenti jogszabályokkal összhangban kell meghatározni. Ennek az időpontnak a meghatározását az adott személyre vonatkozóan a továbbiakban eljáró tagállam hatáskörrel rendelkező hatósága által kijelölt intézmény kéri az előző tagállam hatáskörrel rendelkező hatósága által kijelölt intézménytől.”

Nemzeti jogszabályok

11. A Bíróság előtti iratokból kitűnik, hogy a holland szociális biztonsági rendszer egyrészt olyan rendszerekből áll, amelyek kizárólag olyan személyekre vonatkoznak, akik munkavállalók, vagy munkavállalók voltak abban az időpontban, amikor a kérdéses ellátásokra jogosulttá váltak, és másrészt általános rendszerekből, amelyek elvben minden Hollandiában lakóhellyel rendelkezőre, illetve olyan személyre vonatkoznak, aki Hollandiában fennálló munkaviszonyából származó jövedelme eredményeképpen Hollandiában jövedelemadó alanya.

12. A munkavállalói rendszerek biztosítják a betegbiztosítási ellátásokat (ZW(5)), az egészségügyi ellátásokat (ZWF(6)), a munkanélküli‑ellátásokat (WW(7)) és a rokkantsági ellátásokat (WAO(8)).

13. A rokkantsági ellátásokra (WAO) jogosult személyek, akik rokkantságuk miatt már nem állnak munkaviszonyban, mind a négy munkavállalói rendszerben kötelező tagok maradnak, az alábbi 19. pontban összefoglalt rendelkezésekre is figyelemmel.

14. Az általános rendszerek rendelkeznek a családi támogatásokról (AKW(9)), a túlélő hozzátartozói nyugdíjról (AMW(10)), az öregségi nyugdíjról (AOW(11)) és az egyéni egészségügyi ellátásokról (AWBZ(12)).

15. Valamennyi, az általános rendszereket szabályozó törvény úgy rendelkezik, hogy a biztosított személyek köre kiterjeszthető vagy szűkíthető a másodlagos jog által vagy annak rendelkezései szerint.

16. A biztosított személyek e körei ennek megfelelően kiigazításra kerültek az alapügy tárgyát képező időszakban.

17. Kezdetben a vonatkozó másodlagos jog, az 1989‑es rendelet(13) úgy rendelkezett, hogy a Hollandián kívüli lakóhellyel rendelkező személyek, akik többek között a WAO alapján rokkantsági ellátásokra jogosultak, kötelezően tagjai az általános rendszereknek.

18. Az 1989‑es rendeletet 1999. január 1‑jei hatállyal módosították(14), az új rendelkezés szerint 2000. január 1‑jétől kezdődően a Hollandiában lakóhellyel nem rendelkezők kötelező tagsága az általános rendszerek tekintetében megszűnt. Az öregségi nyugdíj (AOW) és a túlélő hozzátartozói nyugdíj (ANW) általános rendszerében azonban azok a Hollandiában lakóhellyel nem rendelkezők, akiknek korábban kötelező tagságuk volt, a kötelező tagság megszűnését követően megtarthatták a tagságukat önkéntes hozzájárulások befizetésével. E lehetőség igénybevétele úgy történik, hogy a kötelező tagság megszűnésétől számított egy éven belül tájékoztatni kell a Sociale Verzekeringsbankot (a holland társadalombiztosítási pénztár).

19. Az egyéni egészségügyi ellátások (AWBZ) vonatkozásában valamivel bonyolultabb a helyzet. A rokkantsági ellátásokban (WAO) részesülők továbbra is kötelező tagsággal rendelkeznek az egészségügyi ellátások rendszerében abban az esetben, ha jövedelmük egy előírt küszöbértéket nem halad meg, nyilvánvalóan ez vonatkozik a felperesre. Azok a személyek, akik az 1408/71 rendelet értelmében a lakóhelyük szerinti tagállam rendszere szerinti ellátásokra jogosultak, szintén továbbra is kötelező tagsággal rendelkeznek az egyéni egészségügyi ellátások rendszerében. Más személyek számára 2001. január 1‑jétől igénybe vehető az egyéni egészségügyi ellátások rendszerében az önkéntes tagság lehetősége.

20. A családi támogatásokra (AKW) a következő átmeneti rendelkezés vonatkozik: az a támogatásokban részesülő személy, aki a módosítás értelmében egyébként elveszítené meglévő jogosultságát a családi támogatásokra, továbbra is kötelező tagsággal rendelkezik, amíg a legfiatalabb gyermeke el nem éri 18. életévét. Ami más személyeket illet, a családi támogatások rendszerében nem áll fenn az önkéntes tagság joga: a holland kormány kifejtette, hogy az 1408/71 rendelet III. címének 8. fejezete elégséges rendelkezést tartalmaz a többek között a nyugdíjasok eltartott gyermekeire vonatkozó támogatások tekintetében.

21. Úgy tűnik, nézetkülönbség áll fenn egyrészről a kérdést előterjesztő bíróság, másrészről az alperes intézmény és a holland kormány között abban a tekintetben, hogy az öregségi nyugdíj (AOW), a túlélő hozzátartozói nyugdíj (ANW) és az egyéni egészségügyi ellátások (AWBZ) tekintetében az önkéntes biztosítás feltételei ugyanazok‑e, mint a korábbi kötelező tagság feltételei, különösen a jövedelemnek a hozzájárulási szint megállapítása során történő figyelembevétele vonatkozásában, illetve meghatározott személyi körök esetében az önkéntes biztosítás maximális időtartamának meglétével kapcsolatban. A Bizottság álláspontja szerint a vonatkozó jog az öregségi nyugdíj rendszerében az önkéntes hozzájárulások fizetésére maximum időtartamként 10 évet ír elő, ami egyes személyek számára hátrányt jelenthet, bár a tényállás szerint a felperes esetében ez nyilvánvalóan nem áll fenn. A tárgyaláson az alperes intézmény tanácsadója továbbá előadta, hogy a kétféle biztosítás adó szempontjából eltérően minősülhet.

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

22. A holland állampolgárságú A. J. van Pommeren‑Bourgondiën (a továbbiakban: a felperes) Belgiumban rendelkezik lakóhellyel, azonban teljes szakmai pályafutása során Hollandiában dolgozott. 1996‑ban megbetegedett, és 1997 óta a legmagasabb munkaképtelenségi index alapján meghatározott munkaképtelenségi juttatásban (WAO) részesül.

23. A jogszabályok módosítását követően a felperes értesítést kapott, hogy 2000. január 1‑jétől már nem kötelezően tagja az általános holland társadalombiztosítási rendszereknek, és ezért a nemzeti biztosítási hozzájárulásokat már nem vonják le az általa kapott munkaképtelenségi juttatásokból. Arról is értesítették, hogy lehetősége van az öregségi nyugdíj (AOW) és a túlélő hozzátartozói nyugdíj (ANW) általános rendszereiben önkéntes tagság kérelmezésére.

24. A felperes úgy találta, hogy a fenti két rendszerben fennálló kötelező tagságának a megszüntetése ellentétes az 1408/71 rendelettel, és ezen az alapon eljárást indított az alperes intézmény ellen a Rechtbank Amszterdam előtt.

25. A bíróság álláspontja szerint bár a Bíróság ítélkezési gyakorlata alapján egyértelmű, hogy egy tagállam szabadon határozhat úgy, hogy az adott tagállamban munkaviszonyukat megszüntetőknek a biztosítási tagságuk megszűnik a tagállam szociális biztonsági rendszerében, amennyiben nem rendelkeznek többé a tagállamban lakóhellyel, nem egyértelmű azonban, hogy a tagállam továbbra is alkalmazhatja‑e nemzeti jogát az ilyen személyekre, és ugyanakkor kizárhatja‑e őket a szociális biztonsági rendszerének egy (jelentős) részéből azon az alapon, hogy a tagállamban már nem rendelkeznek lakóhellyel. Ennek megfelelően a bíróság előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:

„1. Az 1408/71 rendelet 13. cikke (2) bekezdésének f) pontjával ellentétes‑e egy olyan tagállami szabályozás, amelynek értelmében e tagállam területén szakmai tevékenységet már nem végző személy e szabályozás alapján csak akkor marad tag, ha e tagállamban megtartja lakóhelyét, miközben e személy a tagállam szabályozása alapján a szociális biztonsági rendszer egyéb ágaiban – lakóhelyétől függetlenül – továbbra is kötelezően tag marad?

2. Befolyásolja‑e az első kérdésre adandó választ azon, a tagállami szabályozás által e személynek biztosított lehetőség, hogy a szociális biztonsági rendszer több ágában is anélkül váljon önkéntesen taggá, hogy ez az adott tagállambeli lakóhely megtartását előíró feltételtől függne?

Amennyiben az első kérdésre a válasz nemleges, másodlagosan az alábbi kérdést terjeszti elő:

3. A fent leírt esetben az EK 39. cikk úgy értelmezendő‑e, hogy azzal összeegyeztethetetlen a kötelező tagság önkéntes tagsággal való felváltása, amennyiben a kötelező tagság megszűnésének oka a lakóhelyre vonatkozó követelmény bevezetése?”

26. A felperes, az alperes intézmény, a belga, a görög és a holland kormány, valamint a Bizottság írásbeli és